Oké, tudtam hogy kemény lesz, mi más is lenne egy küzdősport edzés, de már ott éreztem, hogy ez nagyon fog fájni másnap..

Nem tévedtem, reggelre halvány képet kaptam arról, milyen lenne egy elveszített Fradi meccs után rossz metróra szállva utazni a Népligettől pár megállót...

Aztak@rva, nagyjából minden porcikám fáj. A legrosszabb a jobb oldalam, a borda körüli izom. Ott nagyjából minden lélegzetvétel-lehajlás, felállás alkalmával nyilall egyet - pedig csak oda lett térdelve egy picit.

Na de az elejétől: Két órás az edzés, ami leírva is soknak tűnik, csinálva meg még inkább - az első fele bemelegítés (itt speciel csak ezért nem estem össze, mert rendszeresen futok. De mivel rengeteg négykézláb(!) rohangálós feladat volt, azért nem a kocogás az ultimate felkészülés erő-állóképesség szempontjából..)

Bemelegítés után pici technikázás volt - ez részemből abban merült ki, hogy a társamon feküdtem háromféle pozícióban. Egyébként azért jó valamit a nulláról kezdeni, mert innen csak jobb lehet. Elméletileg.

Ezután jött az új technika. Mondjuk nekem minden új, de ez legalább a többieknek is az volt:) Karfeszítésből szabadulást tanultunk, amennyire vissza tudok emlékezni.

Kis csapongás, van ez a BJJ-s pacsi. Na ezt sikerült megtanulnom az edzés végére!

 Ja igen, a hangulat. Egy karate (eddig shotokan, aikido meg egy db kyo edzésen vettem részt a ködös régmúltban) dojo hangulatához képest ez nagyon más. Van itt is némi formalitás, de alapvetően lazább, kevésbé formális minden -  lásd a küzdelmek előtti pacsi esetét, a meghajláshoz képest ez tiszta Harlem...

Az edzés végén meg küzdelem volt, lehetett gyakorolni amit tudunk:) Hehe... Ennek részletezését mindenkinek a fantáziájára bízom, a lényeg, hogy mindenki nagyon türelmes és kifejezetten óvatos volt velem, innen is köszönet érte:)

Ígértem előtte- utána képet:

Nehéz a kályhától indulni, de illene, így hát induljunk onnan.. Illetve biztosan fogok csapongani, de nem ez az egyetlen és legnagyobb hibám, szóval csapjunk a közepébe:)

Negyven múltam, jó sok fóbiával, per pillanat félig-meddig állás nélkül, de feleséggel és gyermekkel ellátott státuszban töltöm a napjaim.

Soha életemben nem voltam sportoló - persze voltak korszakaim, meg "mindig csináltam valamit", de felnőtt fejjel tényleg nem voltam rendszeres, edzős-versenyzős környezetben huzamosabb ideig. Nagyon régen montiztam, egy-két maratonon indultam is, meg sokszor elkezdtem futkározni (netes edzéstervek, biztosan megvan sokaknak ez az állapot), de valahogy nem éreztem soha az én világomnak. Ennek minden bizonnyal oka a 183cm/90kg paraméter, illetve egyes életszakaszokban ennek különböző (értsd: 130 kilós kövér disznó) változatai. (Én mondjuk azt tartom, hogy vastag a csontom, és ezért vagyok melák, de ezzel többen vitatkoznak)

Lényeg a lényeg, a fiam pár hete iskolás, és annak rendje és módja szerint kikönyörögte, hogy karatéra járjon. Meglepő módon (eddig a foci volt az isten) kitartóan jár, élvezi, innen is köszönet Tibor Sensei-nek (http://www.wado-kai.hu/) ! Na, ekkor kezdett valami motoszkálni bennem, hogy hát nekem is, meg miért ne, középiskolában shotokanoztam egy rövid ideig, meg szintén akkor voltam a Bíber Pali bácsinál (http://palibacsi.net/index.php/eletrajz) aikidózni is egy fél évet, szóval hát van nekem harcművész múltam, meg ilyenek.

A gondolatot tett követte, és pár éjszakán keresztül Google barátommal kutattam, mibe is kellene vágnom a fejszémet. (Ebből is látszik, hogy nem az az impulzus vásárló típus vagyok, szeretem körbejárni a témát)

Namost nem tudom, ki mit tapasztalt ebben a harcművész/küzdősport témában, de én nagyjából arra jutottam, hogy vagy a keleti szellemiséggel felturbózott karate/kungfu/kenpo (sosem tudom, n vagy m kell bele) /thaibox/ninjucu (bocs, ha kihagytam valamit) áll szemben a "hagyományos" box/bírkózás/judo/jiu-jitsu típusokkal. (Ez volt a legdurvább egyébként, amit találtam: )

Némi mélázás után aztán megszületett a döntés, BJJ-re fogok járni!

Aki nem tudja mi ez, tessék megnézni itt: http://www.graciebarrahungary.com/

Ja igen, ma este hétre megyek az első edzésre, lehet drukkolni.

Terveim szerint lesz majd egy előtte-utána fotó, egyrészt a biztonság, másrészt az érdekesség kedvéért:)

A végső cél meg természetesen egy ilyen test/tesztoszteron szint meg tetkók: