Oké, tudtam hogy kemény lesz, mi más is lenne egy küzdősport edzés, de már ott éreztem, hogy ez nagyon fog fájni másnap..

Nem tévedtem, reggelre halvány képet kaptam arról, milyen lenne egy elveszített Fradi meccs után rossz metróra szállva utazni a Népligettől pár megállót...

Aztak@rva, nagyjából minden porcikám fáj. A legrosszabb a jobb oldalam, a borda körüli izom. Ott nagyjából minden lélegzetvétel-lehajlás, felállás alkalmával nyilall egyet - pedig csak oda lett térdelve egy picit.

Na de az elejétől: Két órás az edzés, ami leírva is soknak tűnik, csinálva meg még inkább - az első fele bemelegítés (itt speciel csak ezért nem estem össze, mert rendszeresen futok. De mivel rengeteg négykézláb(!) rohangálós feladat volt, azért nem a kocogás az ultimate felkészülés erő-állóképesség szempontjából..)

Bemelegítés után pici technikázás volt - ez részemből abban merült ki, hogy a társamon feküdtem háromféle pozícióban. Egyébként azért jó valamit a nulláról kezdeni, mert innen csak jobb lehet. Elméletileg.

Ezután jött az új technika. Mondjuk nekem minden új, de ez legalább a többieknek is az volt:) Karfeszítésből szabadulást tanultunk, amennyire vissza tudok emlékezni.

Kis csapongás, van ez a BJJ-s pacsi. Na ezt sikerült megtanulnom az edzés végére!

 Ja igen, a hangulat. Egy karate (eddig shotokan, aikido meg egy db kyo edzésen vettem részt a ködös régmúltban) dojo hangulatához képest ez nagyon más. Van itt is némi formalitás, de alapvetően lazább, kevésbé formális minden -  lásd a küzdelmek előtti pacsi esetét, a meghajláshoz képest ez tiszta Harlem...

Az edzés végén meg küzdelem volt, lehetett gyakorolni amit tudunk:) Hehe... Ennek részletezését mindenkinek a fantáziájára bízom, a lényeg, hogy mindenki nagyon türelmes és kifejezetten óvatos volt velem, innen is köszönet érte:)

Ígértem előtte- utána képet: